Az Országgyűlés a 2006. december 11-i ülésnapján teljes konszenzussal fogadta el az Országos Érdekegyeztető Tanácsról, illetve az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényeket. A szociális párbeszéd egy ilyen magas szintű jogszabályban történő szabályozása pozitív üzenet az egyébként jelentősen megosztott magyar társadalom számára. A Liga Szakszervezetek meggyőződése, hogy a hazánk előtt álló kihívások, illetve a felhalmozódott társadalmi problémák kezelése csakis a társadalmi párbeszéd eszközeivel képzelhető el.

Az elmúlt év utolsó napjaiban Köztársasági Elnök Úr az Alkotmánybírósághoz fordult, miután alkotmányossági aggályai merültek fel a Parlament által elfogadott törvényekkel kapcsolatban. Köztársasági Elnök Úr véleménye szerint az alkotmányellenesség az OÉT által gyakorolt közhatalmi jogosítványok okán áll fenn. Álláspontja szerint, ha az érdekegyeztetésre létrehozott szerv közhatalmi jogosítványokat kap, e szervnek a konkrét hatáskörgyakorlás vonatkozásában demokratikus legitimációval kell rendelkeznie, ami véleménye szerint a szakszervezeti konföderációk esetében hiányzik

Hazánkban ma a civil kezdeményezések szerepe jóval kisebb, mint az általában elvárható lenne, vagy mint azt Európa fejlettebb országaiban tapasztaljuk. Atomizálódott társadalmunkban az önszerveződés, az összefogás és a szolidaritás hiánya következtében, a civil társadalom kiszolgáltatottabbá vált, ami számunkra különösen a munka világában elfogadhatatlan. Mára a szakszervezeti szerveződés lehetőségei soha nem látott mértékben nehezedtek meg.

A jogalkotó részben az ennek megváltoztatására irányuló szándéktól vezérelve, egységes jogszabályi kerete kívánt teremteni a korábbi gyakorlatnak, illetve az egyes jogszabályokban szereplő jogosítványoknak. Ennek keretében - kizárólag a munka világát érintő kérdésekben – bizonyos közhatalmi jogosítványokat is biztosított volna a munkaadók és a munkavállalók képviselőiből álló fórumnak.

A képviseleti jellegből adódóan azonban nyilvánvaló, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban résztvevők nem rendelkezhetnek a társadalom egészének felhatalmazásával.

Tekintettel azonban a szociális párbeszéd fontosságára továbbra is kitartunk amellett, hogy a közhatalom birtokosai biztosítsák azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a szakszervezetek részére a részvételt mind saját tagjaik, mind a munkavállalók egészét érintő kérdések meghozatalában. Elfogadhatatlannak tartanánk, hogy a megfelelő jogi keretek hiánya miatt az érdekvédelem lehetőségei ne javuljanak.

A Liga Szakszervezetek véleménye az, hogy a jogalkotó feladata biztosítani a szociális párbeszéd alkotmányos működését. Ennek megfelelően teremtse meg annak jogi feltételeit, hogy a szakszervezetek társadalmi szerepüket megfelelő feltételek között gyakorolják. Ennek érdekében szakszervezetünk minden megoldásban érdekelt, mely a hatáskörgyakorlás vonatkozásában biztosítaná az érdekképviseletek demokratikus legitimációját. Így támogatnánk akár egy olyan munkahelyi választást is, ahol az országos konföderációk megmérettetésére sor kerülne, biztosítva ezzel a felhatalmazáson túl az arányos képviselet elvét is.

***

Háttéranyag

A Köztársasági Elnök által az Alkotmánybírósághoz intézett megkereséssel kapcsolatban

Az Országgyűlés a 2006. december 11-i ülésnapján fogadta el az Országos Érdekegyeztető Tanácsról, illetve az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényeket.

A Köztársasági Elnök alkotmányjogi aggályokat fogalmazott meg mindkét törvény vonatkozásában, így a törvények aláírása előtt 2006. december 28.-án azt indítványozta az Alkotmánybíróságnak, hogy a törvényeket alkotmányossági szempontból vizsgálja meg.

Köztársasági Elnök Úr véleménye szerint mindkét törvény – ugyanazon okok miatt – egyes rendelkezései ütköznek az alaptörvénnyel. Az alkotmányellenesség az OÉT által gyakorolt közhatalmi jogosítványok okán áll fenn. Ha az érdekegyeztetésre létrehozott szerv közhatalmi jogosítványokat kap, e szervnek a konkrét hatáskörgyakorlás vonatkozásában demokratikus legitimációval kell rendelkeznie, ami véleménye szerint a szakszervezeti konföderációk esetében hiányzik

A Köztársasági Elnök érvei arra vonatkoznak, hogy az országos szakszervezeti szövetségek vonatkozó jogosítványai tágabbak, mint általában egy köztestület jogosítványai, amelyek a saját alanyaik tekintetében gyakorolhatnak közhatalmat a megfelelő legitimáció birtokában. Az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségek legitimációját az általuk képviselt tagok adhatják, így szükséges, hogy e szakszervezeti szövetségek a közhatalom-gyakorlással érintettek – jelen esetben a választópolgárok – túlnyomó többségét tagjaik között tudják.

Az OÉT tv. nem követeli meg azonban, hogy az OÉT munkavállalói oldala a választópolgároknak, vagy akár csak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségét képviselje. Ezért nem biztosított az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségek demokratikus legitimációja.

Az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségek ténylegesen sem tudják felhatalmazásukat a választópolgárok, vagy akár a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alanyainak túlnyomó többségére visszavezetni.

Köztársasági Elnök Úr véleménye szerint önmagában azonban az OÉT ilyen összetétellel való létrehozása nem lenne aggályos, ha feladatai a hagyományos, közhatalom-gyakorlásra magában nem foglaló érdekegyeztetésre terjednek csak ki. Az OÉT hiányzó demokratikus legitimációja miatt alkotmányellenesek a Törvény egyes rendelkezési. Ezek a szabályok ugyanis – a fentiek szerint – közhatalmi jogosítványt adnak az OÉT-nek, ami megfelelő legitimáció híján az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.

A Köztársasági Elnök Úr érvrendszere – egyébként teljes egészében a korábbi Alkotmánybírósági álláspont keretein belül maradva – a civil szféra vonatkozásában olyan követelményrendszert állít fel, ami a jelenlegi közjogi berendezkedésben kizárna minden olyan társadalmi szereplőt (ez esetben a munkaadók, illetve a munkavállalók képviselőit) a normaalkotás folyamatából, aki nem rendelkezik az adott témában a társadalom jelentős többségének felhatalmazásával.

Mindez ellentmond annak a tendenciának is, ami egyébként az Európai Unióban elfogadott gyakorlat.

Ez a civil társadalom tekintetében azzal a nem kívánatos következménnyel járna, hogy szerepe tovább értékelődne le, ezzel együtt az állami szervek legitimitását monopolizálná.

Ez a felfogás a közhatalmi döntések meghozatalában való befolyást a civil szféra vonatkozásában részben megnehezítené, részben, pedig rákényszerítené őket saját valós helyzetük átértékelésére.

Dr. Szabó Imre