Nem tűrjük, hogy a fejünk felett döntsenek - jelentette ki Kónya Péter - aki szerint az érdekképviseletek megosztására készül a hatalom.

Ami az előbbit illeti, a Liga Szakszervezetek vezetőjét és néhány tagszervezetét éppen hétfőre hívták tárgyalásra, de ha a valódi megegyezés lenne a cél, Kónya szerint bizonyosan a többieket is szívesen látták volna. Ezért az egyik legfontosabb cél az egység megteremtése: félre kell tenni a szakszervezeti mozgalmon belül eddig tagadhatatlanul mutatkozó személyes és más ellentéteket, mert a hatékony nyomásgyakorlásnak elengedhetetlen feltétele, hogy a múlt héten kiadott kiáltványhoz minél több szervezet csatlakozzék. A dokumentumot eredetileg ötvenen írták alá, de máris több érdekképviselet jelezte az együttműködési szándékát.

A szakszervezeti vezető szerint úgy tűnik, a mozgalmuk iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik, és a tagság kikényszeríti, hogy azok a szervezetek is részt vegyenek a közös munkában, amelyeknek a vezetői egyelőre másként gondolkodnak.

Egyre többen fogalmazzák meg, hogy nincs szükség a hat, esetenként egymással is huzakodó nagy szakszervezeti konföderációra, s a hatok felett álló újabb ernyőszervezet létrehozása – amivel néhányan előálltak – szintén nem túl szerencsés ötlet. Már ma is túl körülményes és lassú a döntéshozatali mechanizmus, miközben a kormány egyik napról a másikra fogadtat el a munka világát sújtó törvényeket, s ebben a helyzetben nincs idő a szakszervezeti mozgalom átgondolt strukturális átalakítására, hanem be kell érni azzal, hogy a legégetőbb problémák megoldására ad hoc koalíciót hozzanak létre – véli Kónya.

Szerinte a következő két hónap egyik feladata, hogy felmérjék a most formálódó alkalmi szövetséghez csatlakozók akcióképességét. Mekkora aktív tagsággal rendelkeznek, mennyire elszántak, hajlandók-e sztrájkot hirdetni vagy más megmozdulásokban részt venni – egyebek mellett ezekre a kérdésekre kell választ adni. Emellett tisztázni kell azt is, hogy az akcióegység vezetőinek milyen felhatalmazást adnak; megfelelő mandátum hiányában ugyanis a kormányzati lépésekre nem lehet megfelelő választ adni, és könnyen „elmegy a hajó”. Mindezek ismeretében határozhatják meg azokat a lépéseket, amelyekre – ha addig nem sikerül a kormánnyal megegyezni – szeptember 29-e után kerülhet sor.

Nem arra készülnek, hogy tüntetnek egyet, majd hazamennek, és nem akarnak százezer embert a Kossuth térre vinni, mert az ilyen egyszeri demonstrációk nyilvánvalóan eredménytelennek bizonyultak – fogalmazott Kónya Péter. Ezek helyett „szárazföldön, vízen és levegőben” olyan hatékony, időben és térben koordinált, előre nem meghatározott tartamú akciókat kell szervezni, amelyek alkalmasak a nyomásgyakorlásra.

Ha megtalálják a stratégiai pontokat, a fellépés akár nagyobb tömegek bevonása nélkül is igen hatásos lehet. Kónya konkrétumokról egyelőre nem akart nyilatkozni, így arra a kérdésünkre, hogy szóba jöhet-e például egy-egy nagyobb iparvállalat vagy a közösségi közlekedés megbénítása, egy-egy forgalmas útszakasz lezárása – egyikhez sem kell túl sok ember –, nem kívánt válaszolni. Kijelentette azonban, hogy a mindennapi életet semmiképpen nem akarják ellehetetleníteni, s szeretnék, ha minél kevesebb kellemetlenséget okozhatnának. Ám azt nem ígérheti – tette hozzá –, hogy akcióik, amelyek békés jellegét mindenképpen meg fogják őrizni, semmilyen kényelmetlenséget nem okoznak majd, de bízik a lakosság megértésében.

Forrás: Népszabadság Online