Ördög László versét olvashatják az alábbiakban...

Kel a nap, sugarát ontja széjjel, valami zúgás jön a hűvös őszi széllel

Az utakat söpri, szépre takarítja, enyhülést hoz végre, a lázas homlokokra

Ez a szél jó, kell a friss levegő, a bűzt elsöpri, tágulhat a tüdő

A zúgás közelg, eljött hát végre, az alázottak kilépnek a fényre...

 

Színes a tömeg, mint álmaimban láttam, bohócok érkeznek, nem is tudom hányan

Szemük bús, szívükben bánat, hallják hörgését e szegény országnak

Tenni kell most, nem pedig nevetni, nem tréfa ez most, baj van itt ezernyi

Lapátra bohóc! Járjon a kezed! Takarítás után dicső lesz mezed!

 

De ki a bohóc? Ez ma nem kérdés. Emlékezzünk, honnan jött a sértés!

Bizony, a Parlament volt annak a helye, tudjátok, ahol mindenki henye.

Dölyfösek, egy percnyi munka nélkül, s aki dolgozik, eltapossák végül

Jogait elveszik, mindentől megfosztják, s adnak neki majd gyönyörű közmunkát

 

Bohóc itt mindenki, aki munkát vállal, családi vacsorára csak kenyeret tálal

Nincs semmije, annyit is ér! Egy élet munkája, és ennyi a bér…

A Parlamentben mondták, emlékezz vissza! Már szavaztál, hallgass, te nulla!

A voksod kell, na meg a pénzed, Ha felfordulsz? Nem sírnak már érted.

 

Szép ez a ház, itt a Duna parton, Európa éke, nem csak mert én mondom

Gyönyörű épület, és van lelke, emlékezhet sokra, mondjuk Széchenyire

Kossuth is itt volt, mint sokan mások, teremteni kívántak egy szebb világot

Lelkük a kő, miből a ház épült, és a kőműves az, akitől szépült

 

A Nemzet volt ennek az alapja, s az emberek voltak fenntartó habarcsa

Steindl Imre volt, aki megálmodta, nemesnek, pórnak megfeszült az izma

A kőműves faragott, vizet vittek a lányok, felépült végre, hogy védje az Országot

Kőröskői Kries Aladár a freskókat festette, gyönyörű az egész, vigyázz hát mindenre!

 

Wesselényi a szegényt az árból mentette, s mivel az fázott, ágyába fektette

Széchenyi az új kort, elhozta messziről, nem nyereségvágyból, tiszta szeretetből

Felépült a híd, felépült a ház, az Ország fejlődött, szinte fennen szállt

Akadémia, színház, épültek fel sorban, száguldott a szellem, ama érett korban

 

Wesselényi halott! Széchenyi is véle… így merült a jövőnk, velük feledésbe

Kossuth is forog, szűkös most a sírja, Hazánkat biza’, nem ezekre bízta

A szentélyben kufárok, aranyak csörögnek, csencselik árát, nyomorú jövőnknek

Nagyjaink nevét koszos szájukra veszik, felmenti őket, de ezt csak remélik!

 

Lépked a bohóc, hoz szlovákot, morvát, mindenki eljött, itt az egész Ország!

Cigány, és zsidó, mindenki itt van, aki rendet akar, eme szegény Honban

Egyek vagyunk mi itt, szívünk együtt dobog, letörölni jöttünk, e fertelmes alakot

Nem láttuk a fényt, de most már ott van, megnyugodhat végre, Kossuthunk a sírban

 

Egység, és erő! Legyen ez a jelszó! Nem futunk el innen, kezünkben a zászló

A zászlón sorsunk, és mindenki joga, ha már idejöttünk, nem futunk el soha!

Egy Esküt tettünk régen, az emberek életére, megtartjuk mind, most felírjuk az égre!

Szeptember huszonkilenc, jegyezd meg e napot, akkor tiéd lesz majd sorsod.

 

Ördög László sorselemző