Először is csak annyit kérek kérem olvassák végig levelem, már az is fél siker számomra, mivel a napokban megszámlálhatatlan hasonló levelet küldtem szét mindenfelé, de még csak válaszra sem méltattak. Ennek ellenére nem adom fel, folytatom tovább.

Miseta Zsolt vagyok, "BM szolgálati nyugdíjas jelenleg", Lengyeltótiban lakom, egy Somogyi kisvárosban. Feleségemmel és két gyermekemmel. Lívia már 19 éves Ő Budapesten Egyetemre jár. Fiam Róbert most múlott 16 Ő is Budapesten tanul most már 7 éve.

Robi születésekor oxigénhiányos állapot lépett fel, minek következtében agyi bénulást szenvedett. Nem tud önállóan menni "kerekesszékben közlekedik", valamint beszéde is sérült, nem tud rendesen beszélni sem. 4. osztályos koráig Budapestre a Pető Intézetbe hordtuk, fejlesztése miatt, most jelenleg 7. osztályos egy másik Budapesti speciális iskolában a "Vakok Batthyány László Római Katolikus Iskolába".jár. Bentlakásos tanuló Minden vasárnap visszük vissza és péntekenként hordom haza, saját gépkocsival, mivel vonattal vagy busszal nem tudnánk megoldani a szállítását Lengyeltóti-Budapest 150 km. A TB. útiköltséget számol el, de a mai törvények miatt most már ott tartunk, hogy kb. minden 4. út már saját erőből megy, tehát csak halmozódik a plusz kiadás. Egy ilyen beteg gyerek nevelése nem kis energiát és anyagi költséget igényel, de hála isten az erő még megvan, és szívvel lélekkel küzdünk érte, hogy neki a legtöbbet megadjuk amit lehet az életben.

Robi egy életvidám gyerek, nagyon szeret iskolába járni. Sajnos az anyagi gondok egyre jobban előjöttek, amivel már nem tudunk egyedül mit kezdeni, így minden lehetséges segítséget megpróbálok felkutatni, mivel hivatalból csak annyit kapunk mindenhonnan, sajnos nem tudnak segíteni a törvények ilyenek amilyenek, részvétükről biztosítottak, vagy közölték magánszemélynek nem segíthetnek. Ha bármilyen szervezethez fordulok, ott meg azt mondják sajnos más is van így.

Egyre több lett a tartozás a hitelek mellett, úgy hogy most ott tartunk, hogy teljesen a szakadék szélén állunk, közel 800.000 Ft-ot kéne összeszednünk ez év végéig, hogy nullára visszaálljunk. Rajtunk kívül tudom rengeteg ember van így, de én megpróbálok minden lehetőséget, nem fogom könnyen feladni. Ha kell egész nap levelekete fogok írogatni, míg talán valaki-valakik megszánnak és segítenek is. Most már lassan az van veszélyben hogy Robit taníttathassuk. Sajnos nem bírjuk anyagilag, úgy néz ki lehet hogy ki kell venni az iskolából, amiért a szívem szakadna meg, de amit a leges legutolsónak tennék meg.

Kérem ha tudnak bármi módon anyagilag segíteni kérem tegyék meg, a legkisebb összegnek is örülünk, nem százezreket várok senkitől, de nekünk a pár ezer forint is nagyon sokat jelent most már. Tudom fura, hogy így idegen emberek elött kitárom a problémánkat, de sajnos nincs mit szégyellnem, nem a mi hibánkból vagyunk itt ahol vagyunk, és talán sokan meg fognak érteni így.

Akik nem tudnak segíteni azoknak is megköszönöm, hogy elolvasták levelem, és elnézést ha zavartam volna, senkit nem állt módomban zaklatni.

Elérhetőségeim lent megtalálhatók, valamint megadtam egy számlaszámot is, ki tudja hátha a "jótündér" segítségünkre siet, bízom benne hogy van még jólelkű ember ebben az országban.

Ha valaki esetleg kételkedne levelem valóságtartalmában, annak nagyon szívesen küldök orvosi papírokat, mert az sajnos van bőven.

Miseta Zsolt

Lengyeltóti. Tamási Áron utca 19.

e-mail. misetazs@hotmail.com