Június 6-a hétfő reggelre összehívtam az FRDÉSZ rendkívüli elnökségi ülését, amelyen értékeljük a hétvégi tárgyalásokat és döntünk a további lépésekről. Rendkívül kicsi az esély a hétvégi egyezségre. Ha nem történik csoda, nincs mire várni, elég volt az időhúzásból, elérkezett a tettek ideje.Nem várhatjuk meg, amíg leszalámiznak bennünket. Hétfőn a szakszervezeti vezetőknek színt kell vallaniuk, tisztességből, emberi tartásból és bátorságból. A Hivatásunk Védelmében bátor, határozott, hivatásunkhoz és eskünkhöz méltó döntést kell hoznunk. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja vállalni az mondjon le és adja át a helyét olyannak, aki valóban képviselni tudja a tagságát, a hivatásos, szerződéses és nyugállományúakat és ha szükséges képes élére állni egy szélesebb körű társadalmi összefogásnak is. Ugyanakkor azt kérem mindenkitől, hogy ne forgácsolja el az összefogás erejét különféle, nem kellően átgondolt és szervezett, immel-ámmal mozgósított akciókkal. Egy dobásunk van és abból csak akkor jöhetünk ki győztesen, ha egyértelműen megfogalmazott céljaink vannak, amely mellé fel tudjuk sorakoztatni a magyar társadalom lehető legszélesebb rétegeit. Nem a fegyverek, hanem a néphatalom, az összefogás erejével kell győznünk!