Később dolgoztam több kórházban, és teljesen más valóságot ismertem meg, nem regényes volt: nehéz. És végképp nem filmre való. Az eszközök, gyógyszerek hiánya mindennapos volt, a dokik nyúzottak voltak. A fizetés pedig… az inkább ösztöndíjnak volt jó. De új nap kelt az égen, 1989-ben már ébredt a remény, végre több pénz lesz a gyógyításra, a betegekre. Nem így lett.

Az a több pénz a magánszektorba áramlott, tönkretették a fizetéseket, a nyugdíjakat, jött a kamatadó, infláció… a kórházak leromlottak még jobban. Az orvosok, ápolók tűrtek, és csak tűrtek, ennél rosszabb már nem lehet… Hát lett. Eltelt húsz év. Ma sem tudom, hogy a befizetett TB járulék hol van, mert ez óriási összeg évente, de a gyógyításban nyoma sincs. Ki érti ezt?

Ma is nézek TV-t, csak most már a Parlamenti közvetítéseket, üres az ülésterem, mint a szavanna, oroszlánt nem látok, csak rengeteg Csitát, akik akkor mennek be, ha a fizetésükről kell szavazni. Meg amikor újabb magszorítások jönnek. Ilyen a csimpánz természete: ameddig van banánja, a többi lényre tesz magasról, hiszen ő ül a fán. És még köpköd is. El is talál mindenkit, mivel ő van a magasban, a többi a földön jár. Nehéz elérni, magas az a fa! Talán új oázist kell keresni, ahol kevesebb, és szerényebb a sok majom…

A fiatal orvosok ezt meg is próbálják, bejelentették, hogy a felmondásukat letétbe helyezik, és ha nincs javulás, bizony odébb állnak. Mert bár igaz, hogy az állam is segített ennek megszerzésében, de azért a családok is áldoztak, meg egy kicsit tanulni is kellett. És nem utolsó sorban nem rabszolgaképzőt végeztek: orvosi egyetemet. Talán nem tudják elfogadni a célt: a nélkülözést. Erre elkezdett sikoltozni Csita: tegyék mellé a diplomájukat is! Hiszen neki megvan a banánja…

De nézzük más szemszögből: lehet, hogy az nem tetszik neki, hogy a diplomájukat nem az emberek érdekében használják fel? Sajnos, ezt cáfolnom kell! Hiszen ők sem használják, használhatják a diplomájukat a Parlamentben, és végképp nem az emberek javára.

Egy természetfilmben láttam: a majmok őrült módon szidalmazták a leopárdot. A leopárd felnézett, unottan pöccintett a farkával, és elsétált. A majmok egyedük maradtak. De jaj nekem! Hát a Daktari állatorvos volt! Innen meg az emberorvosokat üldözik el. Az állatorvosok maradnak, ezért nem pánikolnak a majmok, nekik minden rendben van, markukban a banán is.

Ördög László, okleveles segédápoló-helyettes