„Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz… …az lesz a leghosszabb nap” Erwin Rommel tábornagy a segédtisztjéhez 1944. április 22-én.

2011. szeptember 29-én a szakszervezetek „partraszálltak” Budapesten, a Clark Ádám téren. E hely jelképes, a Lánchíd a magyarság megújulásának, szellemi felemelkedésének szimbóluma. Akkor egy elnyomás alatt élő nép bizonyította be: képes, és akar nemcsak élni, hanem fejlődni, előrelépni az összefogás által. Ez a nép ma is él, itt van, itt vagyunk!

Minden tiszteletem a szervezőké, a résztvevő szervezeteké, s azoké, akik eljöttek, hogy tiltakozzanak az önkény ellen. Találkoztam olyan idős, hetven feletti házaspárral, akik az ország nagyon távoli szegletéből jöttek el, szegény nyugdíjasként, fájó, reszkető kezeikben szorongatták az összegyűjtött ötforintosokat, mert adományozni akartak a tűzoltóknak. Ők, a mai idők áldozatai, ők, akiket ingyenélőknek mernek nevezni a dúsgazdag képviselők, ők, akik a politikusok iskoláit, tanszereit fizették… És ma ők az ellenség? Nekem ők a hősök, akik a nélkülözés közepette utolsó fillérjeikkel gondoltak másokra, és talán a falatot vonták meg maguktól. Ők a Haza.

És ott voltak a fiatalok is. Akiktől a jövőt akarják most elvenni, mert ha nincs pénzük, annyit is érnek, ha nincs pénzük, nem tanulhatnak, maradjanak csak a szoba-konyhában, ők, a jövő lehetséges Nobel-díjasai, mérnökei, orvosai, tudósai. Bátrak voltak, kiálltak igazukért. Ők a Haza.

És a tömeg… Nem voltak oldalak, nem voltak viták. Demokráciát, szabadságot, munkát akarnak. Dolgozni, élni. Talán már folyik a számháború: mennyien voltunk? Nem számít. A lényeg az, hogy egy valódi összefogás kezdődött itt el, és nem álságos ideológiák mentén, nem. Az élet élni akar, és nem rombolni: építeni. És a tömeg… Ők a Haza.

Egyes politikusok azt állítják: a szervezők politikai pecsenyéjüket sütögetik. Ez azt jelenti, hogy a hatalomra a politikusok pecsenyeként gondolnak, és reszketve féltik. Mennyire éhesek… Ez a mozgalom milliók életéről szól, és valakiknek csak pecsenye… A Hazát szolgálni kell, nem pecsenyeként befalni, a szavazókat szolgálni, nem eltaposni, igazat mondani, nem hazudni, dolgozni, és nem pecsenyét szeletelni, nem pártérdeket képviselni, hanem a választókét. Ez lenne a politikusok dolga! És most mondjátok meg: ők a Haza?

Egy transzparens kiemelkedett a többi közül: SZOLIDARITÁS. Lengyel barátaink öröksége. Tiszteljük, becsüljük ezt a zászlót: képes volt megdönteni egy katonai diktatúrát békés eszközökkel, tisztelve az életet. Aki tisztességgel, becsülettel akar élni, közöttünk a helye! Mi már partraszálltunk, és mindenkit várunk, mert szükség van rátok, mindenki fontos.

Dylan Thomas:

"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."

Ördög László, pecsenyesütő